Megint ott ülsz. Megint nézed az órádat, hogy sietned kell. Már a telefonodat sem nyomkodod, mert az csak eltereli a figyelmedet és nem tudsz arra koncentrálni, pedig tényleg sietned kellene.

Lassan jön a busz, amiket el kell érned, amihez pont jó a csatlakozás a metrónál.. tudod, ha lekésed, akkor legalább 10 percet kell várnod.. Eszedbe jut, hogy lehet még futnod is kell.. amitől eleve félsz, hiszen attól beindulnak a dolgok.. olvastad is hogy az jót tesz a beleknek, de a franc akarja, hogy épp most… épp most minden reggel és délután (mondja most benned a belsőhang).

Még mindig ott ülsz, pedig szorít az idő. Eleve korábban kellsz már 30 perccel, mert beleszámolod ezeket a “kell-nem kell-najó mégis visszamegyek” alkalmakat. Eszedbe jut, hogy még nem vetted be, amit kell és ez kiborít és azon gondolkodsz, hogy mit is ettél tegnap este... Szorít az idő, még elérheted a buszt… vagy hívjál taxit? Nem lehet.. nem csak  a pénz miatt, hanem a dugóban hogy ugrok  ki a kocsiból akkor?

Marad a busz+metró… de mi lesz, ha épp a metrón jön “Az érzés”, ami azt mondja, hogy ki kell menned? Minden megállót ismersz, de mi van ha nem megy a mozgólépcső?

Pontosan tudod, hogy a megállók környéken hol és mennyire van a legközelebbi meki vagy börger, ahol egy ledobott számlával be tudsz menni a mosdóba. Persze, azt is megfigyelted már, hogy hol vannak nagyobb bokrok, beugrók, és természetesen a nyilvános mosdók is, de hát ezt mindenki ismeri, nem?

Veszel egy nagy levegőt, fújsz egy keserveset miközben azt mormolod, hogy akkor kezdődjön a nap.

Berakod a fülest, egy könyvet a táskádba, amiről mindenki azt kérdezi, hogy minek cipelsz ekkorát?

Te tudod, hogy benne van minden olyan, amire szükséged van akkor.

Zárod az ajtót, gondolkozol, hogy “Lehet még egyszer kellene?” – ránézel az órádra és egy fókuszált mozdulattal kiértél az utcára, eléred a levegőtlen buszt és zötyögsz rajta, amitől végképp próbára kerülsz.

Akkor nincs baj, ha neked kell előadni a dolgokat.. Amikor már benne vagy és pörög, akkor jól elmegy az idő, hiszen te diktálsz. Vezetni is ezért szeretsz.. ezzel lekötöd magad… vagyis lekötötted korábban magad. Mostanában már az sem jó a sok lezárás és araszolás miatt, ahonnan meg nincs kiút, annak ellenére hogy a Waze lett a legjobb barátod. A tömegközlekedés rugalmasabb ebből a szempontból…

Beértél. Leülsz az asztalodhoz. Nincs is semmi baj. Majd eszedbe jut, hogy hat a cucc, amit bevettél. Inni kellene egy kávét. Jó lenne, de nem iszol, mert attól megint úgy érzed magad. 

Azon gondolkodsz, hogy ma is kemény napod lesz. Tanácskozások, ahol ott kell lenned, sőt neked is beszélned kell, de van egy kollega, aki m-i-n-d-i-g n-a-g-y-o-n v-o-n-t-a-t-o-t-t és tudod, hogy mindenhez is ért, így biztos nem lesz gyors meeting pedig neked biztos menned kell majd.

Biztatod magam, hogy nincs semmi baj, ha felállsz és kimész, majd visszamész. Hiszen ez egy normális dolog. Tudod, hogy ha kimész akkor az nem 2 perc… és mindenki tudja, hogy miért mentél ki, de legalábbis kérdezni fogják. Te pedig nem mondhatod, hogy számodra az az 1m2, ami igazán biztonságot ad.

1m2. 1m2 ami biztonságot, kínt, cikázó gondolatokat, kínzó érzéseket és olykor reménytelenséget ad. Néha legszívesebben ki sem jönnél. Igazából mindegy is, hogy ott ülsz vagy a lakásban, mert már régóta nem jársz sehova. A barátaid sem nagyon hívnak, hiszen mindig lemondod. Ha el is mész, akkor neked korán le kell lépned vagy a bulik alkalmával gyorsan „rövidre zárod” magad. Mert ha iszol, akkor eltűnnek ezek a problémák.

Persze, ezt azért melóba nehéz lenne megoldani.. meg aztán ott a másnap. Ami kamatostól behajtja azt a pár óra gondatlanságot. Tehát nem mész, nem bulizol. Pedig te nem ilyen vagy. Mennél partyzni vagy csak céltalanul, nagyokat sétálni a családoddal, gyerekeiddel és barátaiddal.Nem mész, csak kínlódsz. Keresed a hibát magadban.

Nincsenek ad hoc elemek az életedben, mert mi van akkor, ha jön az? Ha mégis valami váratlan dolgot kell tenned, azoktól kiborulsz, és rögtön terveket gyártasz, térképen nézed, méred. A családod szerint is más vagy és jobban oda kellene figyelned magadra, mert híztál / fogytál és mostanában sokszor vagy feszült.

Ismerősek a fenti életképek? Ha igen, akkor megérkeztél egy IBS-es beteg világába.

Folyt köv.