Origin
Azt tudom, hogy asztmás vagyok legalább 30 éve. Nem nőttem ki, mert sikeresen félekezeltek, de közben az is tudott volt, hogy majdnem mindenre allergiás vagyok / voltam. Igen, mindenre, ami él és mozog.
A mai „keresztes” allergia vizsgálatos rendszerben kb. egy négyzetrácsos füzethez hasonlítható az eredményem. Fű, fa, virág, pór, állatok, tej és etc. Az évek alatt ez a lista tapasztalati alapon úgy dúsult, hogy lassan erősen lekorlátozódik az étrendem, illetve biztosan nem fogunk lovakat tartani, amivel maximum 5 percet tudok együtt tölteni, komolyabb roham nélkül.
A tej, mint olyan elég nagy ér- és gyomorvágás volt számomra, mert hiába voltam arra allergiás valahogy a család nem igazán figyelt erre oda. Világéletemben szerettem minden tejterméket, de 30 éve sokkal nehezebb lett volna laktózmentes étrendet összerakni, mint most amikor a minden mentes élelmiszerek élik reneszánszukat.
Az étrendi és más jellegű allergiás problémák kezelése viszonylag jól kezelhető azok elkerülésével vagy helyettesítésével, de a pszichés rész mindig nehezebb. Az első törés és komolyabb emlékek abból az időszakból érkeznek, amikor a szüleim elváltak. Ebbe az időszakban nagyobb távokat kellett megtennem tömegközlekedéssel és egyre több alkalommal vettem észre magamon azt, hogy félek elindulni. Az étkezésemen ebben az időszakban sem volt változás így inkább a lelki teher felerősödése nyomta rá a bélyegét az életemre.
Az évek alatt mindig voltak jobb és kevésbé jó időszakok. Voltak olyan idők, amikor szinte teljesen elfejtettem a problémáimat, leszámítva azt, hogy mindig is gyakrabban látogattam a mellékhelyiséget, mint mások.
Nem nehéz összefüggést vonni a komolyabb pszichés terhek és a rosszabb időszakok között. Mindig vannak kihívások a családban és a munkahelyen, de egy ilyen hajlam erősen a 22-es csapdájába zárhatja az embert, ami egy örvény és csak lefelé húz.
